A Világ igazi 2 csodája

2019.11.27

Idén 20 éve, hogy nagymami meghalt. Tartalmas élete volt és sok tanulságot hagyott hátra nekünk. Sajnos, az egyik legfontosabbat csak jóval a halála után értettem meg. Ezt osztom meg most veled.

Ahhoz, hogy teljesen megértsd, muszáj a mamiról mesélnem egy kicsit neked. 70 éves kora után az Isten elkezdte visszavenni tőle azt, amit fiatal korában adott neki. Kimondom, dagadt volt. Egész szimmetrikus púp volt a hátán, de attól ez még nem dicséret. Először csak szélcsatornák voltak a fogai közt, később a fogai száma megegyezett az aktuálisan hivatalban lévő pápák számával. Nagyon ráncos volt a bőre. Sohasem borotválkozott, pedig nem ártott volna neki. Hosszú, ősz haját szerette kontyba fogni, s az egésznek olyan hatása volt, mint azok a vasorrú banyák a mesekönyvekben, akiktől megijednek a gyerekek. Összességében, vizuáltechnológiailag nem volt indokolt a megjelenítése egy fotóalbumban.

Ennek ellenére, imádta, ha fényképezik. A családi rendezvényeken mindig ő akart a fénykép középpontjában lenni. A kirándulásokon alig várta, hogy előkerüljön a gép. Olyankor bot sem kellett a járáshoz, valósággal repdesett. Igaz, szemüveget is csak addig viselt, amíg megkapta a vaksági támogatást az államtól, utána mindenkinél hamarabb észrevette a leejtett tűt a szőnyegen. Leginkább azt szerette, ha a természetben fényképezik. Balatonban, Balaton parton, erdőben, mezőn, virággal, bokorral, fával, vagy az állatkertben valamilyen állattal.

Akkoriban még ugye nem úgy működött, mint most, hogy az okostelefonon azonnal látjuk a fényképet. Akkor még be kellett adni előhívatni és várni kellett rá pár napot. Mindig türelmetlen volt, hogy mikor készül már el az anyag.

Miután elhoztuk a képeket, kézen fogott engem, és minden szembejövőnek, barátnak, ismerősnek elkezdte mutogatni őket és hosszas kommentárt fűzött mindegyikhez. Közben folyamatosan mosolygott, a többiek meg visszamosolyogtak rá. Úgy gondoltam, ez csak udvariasságból lehet. Nem értettem, miért kell az ő csúnyaságát mindenkinek mutogatni, majd jól kigúnyolják, mihelyst hátat fordítunk nekik. Nekem meg sosem lesz barátnőm, mert én vagyok a vasorrú bába unokája. Nem értettem. Egyszer mondtam is neki, nagyi, minek ez, téged még az oroszlán is csukott szemmel enne meg. De nem volt mérges. Azt mondta, majd ha nagy leszek, megértem. Nem foglalkoztam vele, akkoriban sok mindenre ezt mondták.

Aztán nem nevetett többet. A nagyi elment. Örökre.

Utolsó hónapjait egy elfekvőn töltötte, várva az elkerülhetetlent. Tudta, hogy soha nem jön már ki onnan. Tudta, hogy nem alszik már soha többet a saját ágyában. Tudta, mi következik. Csak azt nem, hogy mikor.

Pár nappal a halála előtt voltam bent nála. Már nem emlékszem, hogy min, de jókat nevetgéltünk a szobatársaival. Öröm a siralomházban.

Sokáig azt gondoltam, jobb lett volna, ha ott vagyok és fogom a kezét, amikor örökre elalszik. Aztán ezen túlléptem, s rájöttem, milyen jó nekem, hogy egy mosolygós nagyi az utolsó emlék, ami megmaradt róla. Illetve róluk. Az a három asszony, ott a halál előszobájában is tudott mosolyogni.

Halála után rendszeresen nézegettük a nagyi albumát. Először sírva, később inkább már nevetve. S legnagyobb meglepetésemre hétről hétre egyre szebbnek tűntek a képek, illetve a nagyi is rajtuk. Akkor jöttem rá, hogy valójában nem a vasorrú bábát látom, hanem a világ legboldogabb emberét, hiszen abban a környezetben van, ahol a legjobban érzi magát, azokkal az emberekkel, akiket a legjobban szeret. Ha a boldogság szót definiálnom kellene, a fenti mondat biztosan a meghatározás részét képezné. Megértettem azt is, hogy a nagyi nem volt buta, s nem a csúnyaságát mutogatta mindenkinek, hanem az örömét s a boldogságát osztotta meg másokkal.

A szerettei közt a hibáival együtt is tökéletes volt, hiszen az volt számára a tökéletes pillanat. A legcsodálatosabb dolog az életében. S ettől vált maga is azzá. Ettől volt egy különleges és egyedi, csodálatos emberi lény. Úgy volt jó, ahogy volt.

Sokáig nem értettem ezt. Ezt sem. Aztán, ahogy teltek az évek, egyre több élettapasztalatát én is megéltem. S miről is szólt ez a sok mese idáig?

Csak kettő dolog van, ami műtét nélkül is gyönyörű és csodálatos, mégis állandóan meg akarjuk változtatni: a természet és TE!

S Te, kedves olvasó, a saját csodálatoddal mutasd meg az ügyfeleidnek, a vásárlóidnak, hogy milyen csodálatosak ők is, és hogy a termékeiddel, szolgáltatásaiddal, mennyivel gondtalanabbá, boldogabbá tudod tenni az életüket!

Hogyan? Megtanítjuk! https://www.marketinglegenda.hu/konzultacio/

Egy eddig számomra ismeretlen szerző sorai alapján, egy csodálatos Hölgy ihletésére, egy csodálatos Asszony emlékére.


I.M.: M. Cs. 1919-1999